A HVG Könyvek kiadásában jelent meg L Sipkovics Erika könyve, a Szeretettel sebezve. Ez a könyv egy nagyszerű belépő az önismeret világába. Személy szerint nem tartom a legjobb könyvnek a témában, de azt tapasztaltam, hogy a könyv rendkívül sok aha-élményt nyújt azoknak, akik önismereti munkára adják a fejüket. Itt az új év, ha csak annyit fogadunk meg idén, hogy elolvasunk egy könyvet, akkor azt ajánlom, legyen ez az.

A könyvről a youtube-on a Tanulom magam csatorna is jelentetett meg ajánlót, így ha valakit jobban érdekel a téma és nincs kedve olvasni, ott is sok hasznos információt talál majd és eldöntheti, hogy elolvassa-e a könyvet vagy sem.

A könyv nagyon jó felépítésű, az első részben található egy rövid és érthető elméleti leírás a kötődésről.Ezután különböző szülő típusokat mutat be a könyv. Nagy előny, hogy minden típust ugyanazokon a feltételeken keresztül mutat be, így könnyen eligazodhatunk a típusok között. A könyv minden fejezet végén és a könyv legvégén is rengeteg gyakorlatot, megfontolnivalót tartalmaz, amik pedig abban segítenek, hogy mit tehetünk, ha magunkra vagy a szüleinkre ismertünk a különböző típusokban.

Mivel mindenkinek vannak szülei, ez a téma mindannyiunkat érint. A legtöbb felnőttkori probléma gyökere a gyerekkorból fakad, az önismereti munka pedig általában a szüleinkhez való kapcsolat elemzésével kezdődik. A szüleinkkel való kapcsolat ugyanis az egész életünket nagy mértékben meghatározza.

A gyerekkori élményeket jó tudatosítani, mert azok sokszor tudattalanul fejtik ki a hatásukat a felnőtt életünkben. Szabotálják saját életünk céljainak elérését, szabotálják párkapcsolatainkat, gondokat okoznak a munkahelyünkön és nem értjük, miért van az, hogy mindig csak a baj van velünk.

Kedvcsinálóként íme egy rövid összefoglaló a könyvben bemutatott szülő típusokhoz. Előre szeretném vetíteni, hogy a szülőtípusok a való életben sohasem tisztán jelennek meg, de ilyen szélsőséges formában bemutatva, könnyebb megérteni őket. A könyv minden szülőtípusnak külön fejezetet szentel, így az itt szereplők valóban csak kedvcsinálóként funkcionálnak:

1. A túlféltő vagy túlkötődő:

Az ilyen szülő készséges, védelmező, segítőkész, de nem tud elég önállóságot adni gyerekének. Megvédi a gyerekét attól, hogy kudarcot valljon, viszont így sokszor elveszi tőle a lehetőséget, hogy a gyerek saját kíváncsisága által hajtva fel akarja fedezni a környezetében lévő világot, új dolgokba kezdjen. Az ilyen szülők általában nem pontosan ítélik meg a helyzet veszélyességét, ezért túlféltik saját gyermeküket.

Az ilyen szülők gyerekei gyakran megszokják, hogy értük és helyettük a környezetükben lévő emberek megtesznek dolgokat. Például nekem van egy kollégám, aki bár 35 éves és szüleitől külön él, még a mai napig, édesanyja hetente jár hozzá mosni és takarítani. Az egészséges párkapcsolat kialakításának magától értetődően akadálya ez a hozzáállás az élethez.

2. Szülősítő szülők:

Szerepcserének is nevezi a pszichológia azt a folyamatot, amikor a szülő azt várja el gyermekétől, hogy saját szülője szülőjeként viselkedjen. Gyakori ez azokban a családokban, ahol a szülő valamilyen betegségben szenved, vagy annyira elfoglalt, hogy a gyerek kénytelen átvenni a szülője feladatait. Amikor több gyerek is van, a legidősebb gyereket gyakran szülősítik, neki a feladata, hogy a kisebbekre vigyázzon, értük menjen az óvodába stb.

Az egyik terápiás csoportban találkoztam egy sráccal, akinek édesapja alkoholista volt. A szülei elváltak, édesapja teljesen egyedül élt. A fiú magára vállalta, hogy apja fizetése az ő bankszámlájára került jóváírásra, és ő minden hónapban beosztotta apjának a pénzt, ügyelve arra, hogy csak annyi pénzt adjon neki, hogy alkoholra már ne, vagy csak kis mértékben jusson pénze. Mivel neki már volt gyerek (az apja) ezért az összes párkapcsolata tönkrement, ahogy komolyabbra fordulhatott volna és gyerekvállalás szóba jöhetett volna.

Az ilyen gyerekek felnőve szinte kötelességüknek tartják, hogy másokról gondoskodjanak, ők az örök megmentők, akik akkor is megmentenek bárkit, amikor az áldozat ezt nem is kérte tőlük.

3. Imodár:

A túlkövetelő szülő azt tanítja meg gyerekének, hogy akkor szerethető, ha jól teljesít. Az ilyen szülőt mindenki irigyli a környezetében, milyen okos és szorgalmas gyermeke van. A szülő nyeresége ez a figyelem és elismerés, amit a gyerekén keresztül kap. A mai teljesítményelvű társadalom kedvez is ennek a szülőtípusnak. A szülők mindenféle külön órákra hordják a gyereket, mert "mindent meg akarnak neki adni". Az ilyen gyerek fő motivációja gyakran az , hogy elnyerje a szülei elégedettségét, vagy éppen fellázad a sok elvárás ellen.

Felnőttként aztán gyakran ők azok, akik folyton túlóráznak, maximalisták, a hiba és a hibázás lehetősége szégyenteljes számukra. Annak ellenére, hogy a hiba az életünk természetes velejárója és csak az nem hibázott még soha életében, akinek nagyon rossz az emlékezőképessége.

Az egyik dráma csoportban volt egy lány, akinek az általános iskolától kezdve a házi feladatát minden este az anyja is megnézte. Mesélte, hogy rendszeresen tépte ki a füzetéből az egész oldalt és kellett előről kezdenie sokszor késő este még akkor is a házi írást, ha tartalmilag jó volt a megoldása, de külalakra nem volt szép az anyja szerint. Ma felnőttként azzal fordult terápiába, hogy akárhányszor is vált munkahelyet, előbb utóbb kivívja magának azt a szerepet, hogy szinte mindent ő csinál, egyfolytában dolgozik és semmi szabad ideje vagy magánélete nincsen.

4. A szuperszülő:

A szuperszülő az, akinek az a meggyőződése, hogy mindent jobban tud. A viselkedésével elbizonytalanítja a gyermekét. Az ilyen szülő felnőtt gyereke életébe is folyamatosan beleszól és kritizál. Neki soha semmi nem elég jó. Rosszul éli meg, ha gyermekének valamiről más véleménye van.

Az ilyen szülő gyermeke az így kialakult kisebbrendűség érzését nem tudja letagadni. Mindenki egyszerre látja rajta.Gyakran válnak áldozattá. Megpróbálnak megfelelni a környezetüknek és gyakran morfondítroznak azon, vajon mások mit szólnak majd a viselkedésükhöz. Állandó megerősítésre van szükségük arról, hogy ők jók. Az is előfordul, hogy az ilyen gyerekek felnőttként kompenzálják a bennük lévő kisebbségi érzéseket.

Egy majdnem 40 éves nő mesélt egyszer arról a terápián, hogy egy vasárnapi ebédnél az asztal megterítésekor milyen félelmet érzett, hogy a sült húsos edény alá az apja számára is megfelelő edényalátétet tette-e, mikor apja megjelent és közölte, hogy nyilván nem, egy másik edényalátét mennyivel megfelelőbb a forró edény alá. Utólag ránézve a szituációra két teljesen ugyanolyan anyagú és méretű edényalátétről volt szó, egyedül alakjuk tért el, de mindkettő tökéletes volt arra a célra, hogy az asztal ne égjen meg a forró edénytől. A szuperszülőnek azonban minden pillanatban tükröznie kell a gyereke számára, hogy ő jobban tudja. A nő még szinte 40 évesen is kóros önbizalomhiánnyal küzdött.

5. Érzelmileg zsaroló szülő:

A mártír szülőt könnyű megismerni a mondatairól. Az ilyen szülő kommunikációja kettős: feláldozom magam érted, de a terhemre vagy. Manipulatív, az érzelmekre hat, lelki függőséget alakít ki a gyerekével szemben. Valami olyasmit mond a gyerekének a viselkedésével, hogy ha te nem lettél volna, akkor mi minden más jobb lehetett volna és azért, mert én mindezt feláldoztam érted, hálával tartozol.

Az ilyen szülő gyereke felnőttként állandó bűntudattal küzd. Például, ha bárki a környezetében szomorú vagy szótlan, akkor ő azon gondolkodik, vajon ő mit csinált rosszul, amivel a másikat megbántotta. Felnőve kész arra, hogy szüleit szolgálja. Például azon fáradozik, hogy az elvárhatón túl is valahogyan jobb kedvre derítse a szülőjét és a kedvében járjanak. Hálájuk jeléül például nyaralni viszik őket.

6. A jófej szülő:

Az ilyen szülő lemond az oltalmazó szülői szerepről és felelősségvállalásról. Általában neki is túl szigorú szülei voltak és nem akarja ezt a mintát megismételni, vagy az ő szülei is jófejek voltak és az ő viselkedésüket utánozza. Ő lesz a gyerek legjobb barátja, haverja, engedékeny, elmosódnak az ő és a gyereke közti határok. Ilyenkor gyakran olyan bizalmas információkat oszt meg a gyerekével, ami túl nagy vagy egyáltalán nem megfelelő érzelmi terhet ró a gyerekre. A gyerek olyan problémákat kaphat a nyakába, amikhez semmi köze. Egyik drámatársam például impotenciával küzdött, amikor kiderült, hogy apja rendszeresen mesélt neki gyerekkorában a saját nemi szervének a "működéséről" vagy a "működésének hiányáról". Akkor, tinédzserként ő büszke volt az apja és a közte lévő haveri és közeli kapcsolatra.

7. A távolságtartó szülő:

Az elérhetetlen és megközelíthetetlen szülő. Ez előfordulhat valamilyen betegség következtében is, vagy mert a szülő túl sokat dolgozik, nincs ideje a gyerekére. Az ilyen szülő elvárja, hogy gyereke a saját fejlettségi szintjéhez képest sokkal önállóbb legyen és ne zavarja őt.

Az ilyen gyerek felnőve éhezik a szeretetre. Mivel nem volt része meleg, érzelmekkel teli kapcsolatban a szülőjével, saját érzéseivel sincsen teljesen tisztában. Nehezen kezeli őket. Az önbecsülése sérül a szülői megerősítés hiányában.

8. A bántalmazó szülő:

A bántalmazásnak sok formája van, fizikai, testi, lelki, szavakkal bántó... Általában a családban történt bántalmazásoknak közös jellemzője a tagadás, a titokképzés és a tabusítás, ami kivétel nélkül ahhoz vezet, hogy a bántalmazott elveszíti saját igazságát. Ezt a témát rendkívül sok könyv és cikk dolgozza még fel, így ezen a könyvön kívül érdemes részletesebben is utánamenni ennek a témának. Mivel a gyerek a szüleit idealizálni akarja, azt nem láthatja meg, hogy őt bántotta a szülője, és a gyerekek alapvetően egocentrikusak, úgy gondolják, ők a hibásak, megérdemelték a bántást. Az ilyen bántalmazások feldolgozása pszichoterápia keretében lehet sikeres.

9. A bátorító vagy elég jó szülő:

Donald Winnicott az 1960-as években használta először ezt a fogalmat. Arra hívta fel ezzel a figyelmet, hogy nincs tökéletes szülő, de van elég jó szülő. Egy elég jó szülő gyermeke már élhet egészséges felnőtt életet. L. Sipkovics Erika szerint a bátorító szülő arra biztatja gyerekét, hogy egészséges természetességgel élje meg az érzelmeit, és életkorának megfelelő önállóságot biztosít neki, viselkedésével pedig példát mutat a gyereke számára.

 A könyv összesen majdnem 400 oldal, így lehetetlenség átadni egy kis posztban a mondanivalóját, ez a kis összefoglaló inkább csak kedvcsináló azoknak, akik magukra vagy szüleikre ismertek a fentiekben. A könyv útmutatást ad és gyakorlatokkal is segít, hogy elindulhassunk a gyógyulás útján.