Lassan 10 éve járok pszichológushoz, egyéni terápia mellett pedig több csoportos foglalkozáson is részt vettem. Szinte közhely, minden ilyen csoportban vagy egyéni terápia kezdetén az első kérdés: Ki is vagy te? Röviden mutasd be magad!

Vagy egy egyszerű állásinterjún is rögtön ezt a kérdést teszik fel: Ki vagy te?

Lassan 10 év egyéni pszichoterápiával a hátam mögött, kaján mosoly fut át az arcomon ilyenkor. Kezdetben még szorongtam, figyeltem a többiek mit mondanak és ahhoz próbáltam igazodni. Oké: kor, nem, foglalkozás... Aztán ez a szorongás oldódott és most mosolygok. Ki vagy te? Ha én azt tudnám... Nem ülnék itt. :) Vqjon ezek az emberek, akik felteszik ezt a kérdést, milyen választ várnak?

Gőzöm nincs ki vagyok, össze vagyok zavarodva ezt illetően, mert olyan gyermekkorom és fiatal felnőttkorom volt, ami összezavart etekintetben.

De egy valamit biztosan tudok. Azt, hogy mi szeretnék lenni.

Vekerdy Tamás írja a Belső szabadság című könyvének elején, hogy nagy hatással volt rá A pármai kolostor című film. ..."mely úgy kezdődik, hogy robog egy hintó a sziklás észak-itáliai tájon, és a sziklák közül egyszer csak leugrik egy útonálló. Az utasok a pisztolyukhoz kapnak: „Ki vagy?” (Én legalábbis így emlékeztem évtizedekig.) Mire ő meghajol, köpenye lobog a szélben, nagy karimás kalapját leveszi, grandezzával meglóbálja, és azt mondja: „Ferrante Palla, szabad ember”. Attól kezdve azt gondoltam: ez akarok lenni! Szabad ember" (Vekerdy Tamás: Belső szabadság)

Ebben nagyon megfogott valami. És ez akarok lenni én is, szabad ember. Szabad ember, szabad országban, azt csinál, amit ... szabad.

Úgy gondolom, hogy jó úton járok ehhez. A szabadsághoz vezető út úgy érzem, hogy bennem kanyarog és önismeret útját érhető el. Azt is tudom, hogy mindennek nagyon sok köze van az őszinteséghez, magunk és mások tekintetében is. És sok mindent megtapasztaltam a bántalmazásról, a lelki terrorról, mobbingról, áldozat hibáztatásról és ezek következményeiről, melyeket mind szükséges feldolgoznom ahhoz, hogy szabad ember lehessek.

Talán másnak is segít, ha itt megosztom ezeket a 10 év alatt keletkezett gondolatokat.